happáré happáré msz/fn I. msz 1. <Véletlen összeütközéskor bocsánatkérésként:> hoppá. 2. <Gyereknek a levegőbe emelgetésekor, dobálásakor, ill. elesésekor mondják:> happáré, happáré. II. fn Túlzott vágy. A legínyt törte a jányírt a happáré, ha a jánt szerette vóna. Sz: Happáré, ha nincs kenyír, vam málé: <kisgyereket a levegőbe dobálva mondják>. Törjön ki a happáré!: <szitok>. Töri a happáré: nagyon vágyik vmire. Rájött a happáré: kiszámíthatatlanul viselkedik, szeszélyes.
Forrás: Kálnási Árpád
