hegy1 hegy fn 1. Domb.
2. Szőlőhegy. Megyünk a hegyre, a szőlőbe.
Sz: Ál, mint Sijon hegye: erősen, szilárdan áll vmi.
Ha a búza, tengeri nem dűlt meg a viharba, akkor montuk, hogy ál, mint Sijon hegye.
Km: Hegy heggyel nem tanálkozik, de ember emberrel igen: —.
Hegy heggyel nem, de ember emberrel tanálkozik/tanálkoszhat: —.
Nincs ojan naty hegy, amit el ne lehetne hordani: kitartással minden feladatot el lehet végezni.
Kíső a hegy alatt abrakolni/zabolni: mindent a maga idejében kell elvégezni.
Nr: Felködlött a hegy, eső lessz: ködösnek látszik.
Forrás: Kálnási Árpád
