hely

hely hej fn 1. Munkahely, állás. Heje van: cselédként szolgál vhol. Vam mán hejed? Mer ha nincs, jöhec hozzám. 

2. A fazekas portáján egy deszkával elkerített rész, ahová a kitermelt agyagot pakolják. 

3. <-re raggal msz-szerűen:> hejre, te!: <szarvasmarha terelésére:> menj a helyedre!

Sz: Ijen hejre ijen kell, külömp hejre külömp kell: a) <olyan ember mondja, akit ruhája kopottságára figyelmeztetnek>. b) másképpen kell öltöznünk a munkához és másképpen, ha pl. hivatalos ügyeket intézünk. 
Jó hejre vetette/tette a feje ajját: szerencsés ember. 
Jó hejre akasztotta a szűrit: jól nősült. 
Jó hejre tette a gatyáját: ua. 
Hejit leli vhol: állandóan ott tartózkodik, ott tanyázik. 
Ez a csirke is it leli hejit a konyhába. Még a hejit is mekfújná: nagyon szereti, tiszteli. 
Mek se melegedett a hejin: rövid ideig volt vhol. 
Hült hejit tanájja: nyomtalanul eltűnt. 
Nem leli a hejit: nyugtalan. 

Km: Hívatlan vendígnek (az) ajtó megett/mellett a hejje: nem látják szívesen. 
Cselédnek, kutyának kinn a hejje: a jó cseléd talál kint magának dolgot, nem tolakodik a házba. 

Ö: agyaghely, árulóhely, barcogóhely, beállóhely, dürgőhely, faluhely, hágatóhely, háláshely, készhely, kilátóhely, menekülőhely, műhely, tüzelőhely, tűzhely, ültőhely.

Forrás: Kálnási Árpád