holt hótt mn/fn I. mn 1. Állóvízzé vált <folyómeder>. Hót-Tisza-ág. 2. Szörnyű, rettentő. Eszt a vizet engeggyítek ki a vájubúl, mert hód büdös. Hód buta ez a fijú. II. fn Halott ember, különösen vkinek a hozzátartozója. Sz: Még a hótt is mozog, hát az ílő hogy ne mozogna: <lusta v. élhetetlen ember biztatására mondják>. Hóttat a temetőbül nem lehet visszahozni: ami egyszer elveszett, azt már nem lehet visszaszerezni. Hótnak hót, ílőnek ílő a baráttya/fele: <az elhunyt házastárs után búsulót vigasztalják ezzel>. Hótnak hótt a baráttya/fele, ílőnek ílő: ua. Hótnak hótt a fele: ua. Km: Hótrúl jót vaty semmit: ti. beszélj. Nr: Hóttal álmodni esőt jelent.
Forrás: Kálnási Árpád
