húr húr fn 1. Disznó vékonybele. Mekfősztük, és akkor szípen kimostuk, az vót a húr. 2. Szarvasmarha vékonybele. Sz: Ety húron pendülnek: ugyanaz a véleményük. Ha nagyon feszítik, elszakad a húr is: az ember türelme is véges. Ö: bőgőhúr, lúdhúr.
Forrás: Kálnási Árpád
