jó mn/fn I. mn
1. Jó kéz: jobb kéz. A gyereknek a jó kezibe aggyuk a kenyeret. Jó keze van: ügyes, gyors. Jó kút: jó ivóvizet adó kút. Jó víz: ivóvíz. Jó néven: szívesen, jó szívvel. Jó néven atta a kódusnak a píszt. Fogaggya el eszt a kizs barackot, jó néven adom. Jó szívembül: ua. Jó szívembül adom neked eszt az ajándíkot.
2. <Köszönésben, jókívánságban, ill. udvariassági kifejezésekben általában a jelzett szóval egybeolvadt, torzult, rövidebb formában.> Jóccakát!: <pongyola használatban:> így történt. Csak addig jártam iskolába míg ír, úr, ár ezeket egybemontuk, oszt jóccakát. Jógíssíget! Jó szerencsével járjanak!: <búcsúzáskor mondják a távozóknak>.
3. <Időtartam, távolság, mérték stb. fokozására.> Jó rígenébe: nagyon régen. Jó rígenébe jártam nálatok. Jó előre: idő előtt, idejekorán. Megmontam én aszt jó előre, hogy így lessz. Jó csihe: közepesen megrakott szekérnyi mennyiség vmiből, pl. szénából, szalmából. Jó szál: sudár termetű <ló>.
4. <Napszakokkal kapcsolatban fokozásra.> Jó estére: nagyon későre, sötét estére. Jó estére írkezet haza. Jó reggel: korán reggel. Jó reggel indultunk el. Jó dílután: késő délután. Jó dílután íbrettem fel.
5. <Lekicsinylő v. szánakozó megszólításban, említésben:> szegény, boldogtalan. Meny mán innen, jó asszony! Csak maraty te magadnak, jó jány!
6. <Idegen, ismeretlen személyek megszólításában:> Hova való maga, jó ember?
II. fn Jóra jönnek: megegyeznek, kibékülnek. Nem jöttünk jóra. Jóra jön ki: jól végződik.
Sz: Mi jóba jársz?: <udvarias kérdés:> miért jöttél?
Mi jót hosztál?: <udvarias kérdés:> mit hoztál?
Jó kézbe van!: <udvarias szólás, amikor az italt kínálgatják:> igyék előbb, én majd azután.
Jóba foglajja magát: megjavul, jól viselkedik.
Jó vónál Barca Daninak: <kegyetlenkedő emberre mondják>.
Íltem a jóval világíletembe: sokat szórakozott, mulatott életében.
Jó bor, jó egíssíg, szíp asszony, felesíg: —.
Ojan jó, mint ety falat kenyír: szelíd, jámbor.
Ojan jó, hotyha job vóna, el kéne rontani: most a legjobb.
Jó órába legyen mondva: szerencsés órában legyen mondva, ne okozzon bajt a dicsekvés.
Jó gyerek/ember az, mikor alszik: (gúny) ti. ébren rossz.
Jó vaty te, csak az ördög vót rossz, hogy el nem vitt: (gúny) rossz vagy.
Jó, mer nem káronkodik: <felelet pl. arra a kérdésre, hogy jó-e még ez a szerszám:> nem valami jó.
Km: A jó pap hóttik tanul, mégis tanulatlan hal meg: tanulni sohasem késő.
A jót nem kel dícsírni, megdícsíri az magát: —
Ne bánzsd a jót, még job lessz, üzsd a rosszat, rosszab lessz: a jó gyermeket nem kell fenyíteni, a rossznak meg nem használ a verés.
Aki másnak jót tesz, magának keres: jócselekedeteinkkel barátokat szerzünk.
Ha jót nem tehecc, ne tegyél rosszat!: ha nem tudunk segíteni vkin, legalább kárt ne okozzunk neki.
Jóbul is megárt a sok: semmit se vigyünk túlzásba!
Jóírt jót ne várj!: jócselekedeteinkért ne várjunk viszonzást.
Minden jó, ha a víge jó: célunkat elérve már nem gondolunk az előző nehézségekre.
Mindenüt jó, de legjobb othun: az otthont nem pótolja semmi.
Ne csak tudd a jót, de tedd is!: —.
Sok jó ember kis hejen elfér: —.
1. Jó kéz: jobb kéz. A gyereknek a jó kezibe aggyuk a kenyeret. Jó keze van: ügyes, gyors. Jó kút: jó ivóvizet adó kút. Jó víz: ivóvíz. Jó néven: szívesen, jó szívvel. Jó néven atta a kódusnak a píszt. Fogaggya el eszt a kizs barackot, jó néven adom. Jó szívembül: ua. Jó szívembül adom neked eszt az ajándíkot.
2. <Köszönésben, jókívánságban, ill. udvariassági kifejezésekben általában a jelzett szóval egybeolvadt, torzult, rövidebb formában.> Jóccakát!: <pongyola használatban:> így történt. Csak addig jártam iskolába míg ír, úr, ár ezeket egybemontuk, oszt jóccakát. Jógíssíget! Jó szerencsével járjanak!: <búcsúzáskor mondják a távozóknak>.
3. <Időtartam, távolság, mérték stb. fokozására.> Jó rígenébe: nagyon régen. Jó rígenébe jártam nálatok. Jó előre: idő előtt, idejekorán. Megmontam én aszt jó előre, hogy így lessz. Jó csihe: közepesen megrakott szekérnyi mennyiség vmiből, pl. szénából, szalmából. Jó szál: sudár termetű <ló>.
4. <Napszakokkal kapcsolatban fokozásra.> Jó estére: nagyon későre, sötét estére. Jó estére írkezet haza. Jó reggel: korán reggel. Jó reggel indultunk el. Jó dílután: késő délután. Jó dílután íbrettem fel.
5. <Lekicsinylő v. szánakozó megszólításban, említésben:> szegény, boldogtalan. Meny mán innen, jó asszony! Csak maraty te magadnak, jó jány!
6. <Idegen, ismeretlen személyek megszólításában:> Hova való maga, jó ember?
II. fn Jóra jönnek: megegyeznek, kibékülnek. Nem jöttünk jóra. Jóra jön ki: jól végződik.
Sz: Mi jóba jársz?: <udvarias kérdés:> miért jöttél?
Mi jót hosztál?: <udvarias kérdés:> mit hoztál?
Jó kézbe van!: <udvarias szólás, amikor az italt kínálgatják:> igyék előbb, én majd azután.
Jóba foglajja magát: megjavul, jól viselkedik.
Jó vónál Barca Daninak: <kegyetlenkedő emberre mondják>.
Íltem a jóval világíletembe: sokat szórakozott, mulatott életében.
Jó bor, jó egíssíg, szíp asszony, felesíg: —.
Ojan jó, mint ety falat kenyír: szelíd, jámbor.
Ojan jó, hotyha job vóna, el kéne rontani: most a legjobb.
Jó órába legyen mondva: szerencsés órában legyen mondva, ne okozzon bajt a dicsekvés.
Jó gyerek/ember az, mikor alszik: (gúny) ti. ébren rossz.
Jó vaty te, csak az ördög vót rossz, hogy el nem vitt: (gúny) rossz vagy.
Jó, mer nem káronkodik: <felelet pl. arra a kérdésre, hogy jó-e még ez a szerszám:> nem valami jó.
Km: A jó pap hóttik tanul, mégis tanulatlan hal meg: tanulni sohasem késő.
A jót nem kel dícsírni, megdícsíri az magát: —
Ne bánzsd a jót, még job lessz, üzsd a rosszat, rosszab lessz: a jó gyermeket nem kell fenyíteni, a rossznak meg nem használ a verés.
Aki másnak jót tesz, magának keres: jócselekedeteinkkel barátokat szerzünk.
Ha jót nem tehecc, ne tegyél rosszat!: ha nem tudunk segíteni vkin, legalább kárt ne okozzunk neki.
Jóbul is megárt a sok: semmit se vigyünk túlzásba!
Jóírt jót ne várj!: jócselekedeteinkért ne várjunk viszonzást.
Minden jó, ha a víge jó: célunkat elérve már nem gondolunk az előző nehézségekre.
Mindenüt jó, de legjobb othun: az otthont nem pótolja semmi.
Ne csak tudd a jót, de tedd is!: —.
Sok jó ember kis hejen elfér: —.
Forrás: Kálnási Árpád
