kádencia kádencija fn (rég) 1. Csattanós, gyakran ritmusos mondás. Eszt a szót, hoty kádencija gyakran hallottam rígen, gyerekkoromba. 2. Felmondott lecke, vers, ill. rövid történet. A kádencija nagyon örek szó, nagy-anyám használta, ha például valaki elmesélt valamit, vaty ha elmontam egy rövid verset, Kati elmonta a kádenciját. Vagy leckére is, ha felmontam neki: Kati felmonta a kádenciját. Sz: Mindenre tut kádenciját: mindenre van vmi elmés megjegyzése, találó magyarázata.
Forrás: Kálnási Árpád
