káka káka fn 1. Széles levelű gyékény [Typha latifolia]. A káka zőt színű, üreges vízinövény, mocsaras hejjen nő, a lekhegyin virágzik, sima, levél nincs rajta. 2. Csomós szittyó [Juncus conglomeratus]. Sz: A kákán izs görcsöt/csomót keres: ott is hibát keres, ahol nincs; folyton akadékoskodik. Ö: csetkáka.
Forrás: Kálnási Árpád
