kár kár fn Kárba van: <jószág> tilosba tévedt. Kárba ment: ua. Ha kárba ment a tehén, mongyuk másnak a tengerijibe tívett, megóvasták, hoty hány csövet evet meg, és uty pótolták a kárt. Sz: Jaj, be naty kár, ha mekhal, ha megmarad, az a baj!: <tréfás gúnyolódásként>. Se bú, se kár, csak a naty sár: sebaj! Se hasznom, se károm belőle: nem vagyok érdekelt fél. Km: Kár haszomba megy: minden rosszban van vmi jó. Kárnak, szarnak nindzs gazdája: a kellemetlen dolgot nem vállalja el senki. Szarnak, kárnak nem akad ura: ua. Nincs ojan kár, akibe haszon ne vóna: minden rosszban van vmi jó. Nincs ojan kár, amibe haszon ne legyík: ua. A kár nem ál mek háromig: a baj nem jár egyedül.
Forrás: Kálnási Árpád
