kar1 kar fn 1. Karhosz csap: <könyvkötő:> márványozás után a lapokat szétválasztja oly módon, hogy a könyvtestet a karjához ütögeti. 2. Fazekasok égetőkemencéjében azoknak az agyagpolcoknak egyike, amelyekre az égetendő edényt teszik. 3. Fazekasok égetőkemencéjében a tűztérnek az a része, amely a beépített rácsot tartja. Sz: A magam karjára marattam: csak önmagára támaszkodhat. Ety karra dógoznak: <többen, főleg családtagok> együtt, közös haszonra dolgoznak. Ö: alkar, alsókar, fakar, mozgatókar, tartókar.
Forrás: Kálnási Árpád
