kárál

kárál kárál i 1. <Tyúk> rekedtes, elnyújtott hangot ad. 2. <Nő> szájaskodik, pöröl. 3. <Nő> locsog, fecseg. Km: Amék tyúk sokat kárál, keveset tojik: aki sokat beszél, kevésre ér a dolgával.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár