karám karám fn 1. Náddal, gyékénnyel, veszszővel, deszkával bekerített, rendszerint fedetlen hely a szabadban legeltetett állatok együtt tartására és védelmére. Ety karám, amejiknek az eggyik ódala ijen félig nyitot vót.
2. A disznóól külső, fedetlen, körülkerített része, kifutója. A karám a disznóól fedetlen kifutója, ennek ety sarkába jártak a disznók piszkolni, és nem összevissza. A ved disznót kizárták a karámba, hogy be ne piszkíccsík az ólba, mert ha eccer odapiszkítot vóna, mindig odajárt vóna.
3. A bika áv. más szarvasmarhañ szálláshelyének körülkerített része, kifutója.
4. A favágók által téli szállásul készített, kúp alakú, tetején nyitott kunyhó; favágókarám.
5. Hét-kilenc emberből álló favágó csoport.
Forrás: Kálnási Árpád
