karika karika fn 1. Kicsapja a karikát: karikás ostorral cserdít. 2. Cérnaorsó. 3. Az orsó végére helyezett fakorong (orsókarika), amely lendítősúlyként szolgál. 4. <Jelzőként:> vhány orsót kitevő. Vettem két karika fekete cérnát. 5. A tűzhely v. kemence főzőlapjának nyílásait fedő lapos karika. Rendesen három karika járt eggy ijen főzőjukra: kiskarika, közepső karika, natykarika. 6. Ablaktábla, ablaküveg. Betörtek a gyerekek ety karikát. 7. <Nyomtatáshoz> 6–8 v. még több ló egybefogásával kialakított fogat. 8. <Jelzői használatban:> ety karika dohány: ilyenre fűzött dohány. 9. <-ba v. -ban ragos alakban hsz-szerűen:> körbe v. körben. Karikába álnak: körbeáll. 10. <-ra ragos alakban hsz-szerűen:> Karikára vet: kerítőhálót kör alakban vet ki. Sz: Úgy rohan, mintha karikát kergetne: <pl. osztályteremből diákcsoport> rendetlenül megy ki. Ö: ablakkarika, agykarika, cérnakarika, cínkarika, dorongkarika, fakarika, fékkarika, felhérckarika, forgókarika, gyeplőkarika, hámfakarika, hámkarika, hátkarika, hatlólánckarika, jászolkarika, lánckarika, lőcskarika, makk-karika, mosókarika, nyak-lókarika, nyakszíjkarika, nyüstkarika, orsókarika, plattkarika, sallangkarika, sallangókarika, strájfakarika, széleskarika, szorítókarika, szűgykarika, végekarika, vállkarika.
Forrás: Kálnási Árpád
