karó karó fn Sz: Úgy áll/megy, mint aki karót nyelt: öntelt, gőgös. Úgy megyen, mintha karót nyelt vóna: peckesen megy. Tán karót nyeltél?: <mondják annak, aki lusta lehajolni>. Ojan magasan horgya az órát, hoty szaros karóval se lehet mekpiszkálni: ua. Ojan büszke, hogy ety szaros karóval se lehetne felütni az órát: ua. Ojan jó dóga van, mint kutyának a karó köszt: (gúny) rosszul megy a sora. Láttunk/ Láttam ém mán karón varjút, mégis elrepült: <önteltség és dicsekvés lecsillapítására mondják>. Nem kötöm magam a karóho: független maradok. Ö: anyakaró, farkaró, fenékkaró, határkaró, kaskaró, oldalkaró, paszulykaró, pótkaró, vetőkaró.
Forrás: Kálnási Árpád
