kása

kása kása fn <Pépszerűvé főzött ételhez való> köles, rizs. 

Sz: Ríjjál/Sírjál mán ety kis kásába valót: <az ok nélkül v. dacból síró gyereknek mondják>
A dohos kásának ára futamodott: <akkor mondják, ha értéken felül becsülnek vmit>
Híre futott, mint a dohos Inak: ua. 
Lassan kása, ne pötyögj/pöcsögj!: <a hangoskodó v. feleselő embernek mondják leintésként>
Megígette a (forró) kása a száját: nagyon megjárta. 
Fújja a kását: alvás közben hangosan szuszog. 
Kását ehetnék a csizsmája: fel van válva a csizmája talpa. 
A kása nem ítel, a tót nem ember: a dolgokat meg kell különböztetni egymástól. 

Nr: Van egy mondás a kására: Egy gazdánál vót ecs cseléd, ety fijú. És nagyon gyakran fősztík a kását. Mán mikor a fijú meglátta: kása, gyere fel a kanálra! Mer ha fel nem jössz a kanálra, Péter nem kab be! Borzasztó bosszantotta a gazdát, de eltűrte. Maj Péter elkerűt, megnősűt. Odament a gazdáho, íppen kását nyomtattak. Ó, de szíp kásája van gazduram! Aszongya: Tessík nekem ety tarisznyára valót adni! Aszongya a gazda: Kása, gyere fel a lapátra! Mer ha fel nem jössz a lapátra, én a Péter tarisznyájába bele nem teszlek. 

Ö. aprókása, gerslikása, hajdinakása, hajdúkása, juhoskása, kitolókása, köleskása, libáskása, ludaskása, lúdkása, pulykakása, tengerikása.

Forrás: Kálnási Árpád