kebel

kebel kebel, geleb fn A ruha és a mell közötti rész. Kebelibe rakta a zsepkendőjit. Sz: A szádbul a kebeledbe hujjík!: áválaszként mondja az, akit a füle hallatára átkoznakñ.

 

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár