kecske kecske fn (tréf) <Férfi> szabó. Sz: Döföd a kecskét!: <tréfás szitkozódás>. Szereti/Úty szereti, mint kecske a kést: egyáltalán nem szereti. A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad: egyik fél sem veszit a dolgon semmit. Ojan fösvíny, hoty kitolná a kecskét a sárbul egy garasír: nagyon fösvény. Km: A kecske se menne a vásárba, de ütik/piszkájják a hátújját: <arra mondják, akit ösztökélni kell a munkára>. A kecske se menne a vásárba, ha nem ütnék a hátujját: ua. Kecskére nem bízzák a káposztáskertet: nem bíznak vmit olyanra, aki éppen annak a megdézsmálására vágyik. A vín kecske is megnyajja a sót: az idősebb emberek is kívánják a szerelmet. Ö: bakkecske, kiskecske.
Forrás: Kálnási Árpád
