kefe kefe fn 1. A méhfélék egy részének hasán v. lábán lévő szőrzet, amellyel a virágport a porzóról lesöprik. 2. Kefeszerű eszköz, amellyel a méheket a lépről v. a keretfedőről eltávolítják, ill. amellyel a méheket tisztítják. Sz: Nem ettem kefét: nem vagyok bolond meg-tenni. Űkelme izs bekapta a kefét: pórul járt, becsapták. Ez izs bekapta a kefét/legyet: ánőre vonatkoztatva:ñ teherbe ejtették. Ö: bekenőkefe, bekenőskefe, bóluszkefe, combkefe, glanckefe, gyökérkefe, hajkefe, tisztítókefe.
Forrás: Kálnási Árpád
