kendő kendő fn A szarvasmarha álla alatt lelógó bőr; lebernyeg. Sz: Meglátnát, ha kendő vón a fejin: ámondják a fiatalembernek, ha keres, de nem talál meg vmitñ. Ö: ágyékkendő, asztalkendő, berlinerkendő, delénkendő, főkendő, gomolyakendő, gyászkendő, halottaskendő, hárászkendő, jegykendő, kanavászkendő, kifogókendő, komakendő, konyhakendő, menyecskekendő, nyakkendő, pargetkendő, pohárkendő, stosszkendő, szakajtókendő, szamárkendő, templomoskendő vállkendő, vőfélykendő.
Forrás: Kálnási Árpád
