kereszt kereszt fn 1. Általában tizennyolc, fejükkel egymás felé fordított s egymásra rakott kévéből álló, aratástól hordásig a tarlón hagyott rakás gabona. Ot vót learatva két hétig is az a kereszt a fődön. 2. áJelzői használatban:ñ ety kerez búza: ilyen csomónyi búza. 3. A szálaknak a szövést akadályozó kereszte-ződése, amelyet a fonál felvetése közben el-követett hibás szálvezetés okoz. Keresztet vet a mellégbe: összekuszálja a mellék egymással párhuzamosan futó szálait. Kiköti a keresztet: a szálaknak a fonál felvetése közben keletkezett, a szövést akadályozó keresztező-dését megszünteti, kibontja. 4. Barnatésztából készített karácsonyfadísz. A keresz szílit egy-gyes csővel megrajzojjuk. 5. Keresztanya. Sz: Mindenkinek megvan a maga keresztye: mindenkinek vannak gondjai, bajai. Kivetette rá a keresztet: vki vmit el akar lopni. Keresztre mán keresztet vethecc: az már odavan, elveszett, azt már el-lopták. Nr: Kerezbe nem foktak kezet, mert uty tartották, hogy akkor keresztelő lessz. Ö: árpakereszt, búzakereszt, fakereszt, kaparékkereszt, zabkereszt.
Forrás: Kálnási Árpád
