kés1 kés fn Zsebbe való kés: zsebkés. Bélkaparó kés: disznóöléskor a belek megtísztításakor használt kés. Sz: Kés, villa, olló, nem gyerek kezibe való: ne engedjük a gyere-keket olyan eszközökkel játszani, amelyek sérülést okozhatnak. Beletört a kése/bicskája: belebukik a vállalkozásba. Ojan életlen ez a kés, mint a bot: tompa élű. Szereti, mint a kecske a kést: egyáltalán nem szereti. Beléd mártom eszt a kés!: áfenyegetés:ñ megöllek. Km: Kés, villa, tányír nindzs zörgís nékül: házastársak között természetes a kisebb vita, veszekedés. Kés, villa, olló, nem gyerek kezibe való: ezeket az eszközöket ne adjuk a gyermek kezébe, mert kárt tehet vele. Ö: aranyozókés, bontókés, borotvakés, böllérkés, csapókés, fakés, faragókés, félholdkés, görbekés, hán-tolókés, hernyózókés, hornyolókés, húrolókés, kacorkés, kaparókés, kaszakés, kenőkés, kihúzókés, kiskés, kopasztókés, könyvkötőkés, lehúzókés, lékelőkés, marokkés, méhészkés, metszőkés, nagykés, negyedholdkés, oltókés, ölőkés, pallérozókés, pipakés, pucolókés, sejtnyitókés, serfelőkés, serfkés, Solingen-kés, szelőkés, szúrókés, szűcskés, vágókés, ványolókés, villáskés, vonókés.
Forrás: Kálnási Árpád
