keszkenő keszkenő fn 1. Fejkendő. A keszkenő, amit az asszonyok a fejekre kötöttek. 2. Vállkendő. A nagy míretű válkendő is keszkenő vót, eszt a nyagba vetettík, összefokták vaty hátul mekkötöttík, gyereknek is. 3. (Férfi)zsebkendő. Annyok, hosz ki a keszkenőmet! — monta az ember, ha ment valahova. Sz: Ojam, mint a kétszínű keszkenő: áképmutató, kétszínű, köpönyegforgató emberre mondjákñ. Ö: hárászkeszkenő, jegykeszkenő, kasmírkeszkenő, kiskeszkenő, nagykeszkenő.
Forrás: Kálnási Árpád
