köböl köböl fn 1. Szemes termények mérésére használt, változó nagyságú, többnyire 120–125 litert kitevő űrmérték. 2. Egy köblös vetés. A kertem alat van ety köböl köles. Sz: Nyáron köböl eső, víka sár, ősszel víka eső, köböl sár: nyáron a sok esőt is beissza a föld, ősszel a kevésből is nagy sár lesz.
Forrás: Kálnási Árpád
