kölyök köjök fn 1. <Jelzőként:> még ki nem fejlett fiatal ragadozó emlős. 2. Fiúgyermek. Ijen kis kenyírkosarakat kötött apám, oszt aszt kűtte el a köjköktűl, hogy azír hátha kap valamit. Uty tizennyóc, tizenhat éves korájig monták a fijúknak, hoty köjök. Sz: Ebatta köjök/köjke!: <enyhe szitok>.
Forrás: Kálnási Árpád
