korc korc fn
1. Gatya, szoknya stb. derekán levarrott és a belefűzött madzaggal, gumival stb. ráncba szedett szegély.
Kordzba szed: bőszárú gatyát ráncokba szed.
2. A földbe állított nádfalakból kialakított építmények összefogására szolgáló két, ritkábban három helyen mindkét oldalon azonos magasságban végigfutó, karvastagságú nádköteg.
3. Nádtetőnek a gerincen végíghúzódó szegése.
4. Nád-, ill. vesszőkerítés megerősített teteje, ill. középen húzódó szegése.
A sövínykerítíst erősep, hosszab gajjal kétfelől dróttal összefogatták, bekorcolták, ez a korc. A nátkerítísnek meg a vesszőkerítísnek a derekánál, közepinél vót a korc.
5. Kosár vastagabb, erősebb vesszőkből álló sávja.
6. Emberi testnek középmagasságban, a csípőnél húzódó része.
Ö. gatyakorc, kötőkorc, nádkorc, rokolyakorc.
Forrás: Kálnási Árpád
