kóró kóró fn
1. Lerágott kukoricaszár, izék. Amikor leette a levelit az állat, a kórót kívíbe kötöttík, avval fűtöttek.
2. Napraforgószár.
Szólás: Ojan száraz, mint a kóró: nagyon sovány.
Legyen ojam, mint az útszíli kóró: ua.
Szárasz kóró virágzik, a vínasszony bogárzik: (gúny) idős nő szerelmes.
Ö. aszatkakóró, aszatkóró, bogáncskóró, cicfarkkóró, cickóró, csutkakóró, dohánykóró, egérfarkkóró, ízékkóró, kaporkóró, katlankóró, kékvirágúkóró, napraforgókóró, ökörfarkkóró.
Forrás: Kálnási Árpád
