kóta kóta fn 1. Dallam. A nótának is van kótája. 2. <-ra ragos alakban hsz-szerűen:> egyenletes ritmusban, ütemre. A gerebjílís kótára ment. Sz: Félre kóta, mer jön a nóta: (tréf) <akkor mondják, ha nem a hangján énekelnek vmit>.
Forrás: Kálnási Árpád
