kötél kötél fn 1. Kötelet ereszt: szalmából, szánából csavarva a kazal v. boglya lekötéséhez kötelet sodor.
Kötelet vet/hány: a kész kötelet lehelyezi, hogy a marokszedő rátehesse a markot, a gabonacsomót.
2. <Jelzőként:> egy kötegnyi szalma, széna.
Ety kötél szalma, amennyit a hátán elbirt az ember.
Szólás: Ázik a kötél: <gyermek veréssel való fenyegetéseként>.
Burogba született, kötelen hal meg: most szerencsés, de majd rossz vége lesz az életének.
Ne enget hosszú kötélre!: a gyermekeket ne engedd szabadjára!
Közmondás: Ot szakad el a kötél, ahun a leggyengébb: ott történik a leghamarabb a baj, ahol a legkisebb az ellenállás.
Ö. borjúkötél, eregetőkötél, fogókötél, gombozókötél, hátalókötél, kévekötél, pányvakötél, rudalókötél, szalmakötél.
Forrás: Kálnási Árpád
