kotu kotu fn 1. Pocsolya, tócsa, híg sár. A kotu ojan pocsoja, aminek megződült a teteje. 2. Mocsaras, lápos terület növényzetének maradványa, ill. az ebből keletkezett laza, porszerű talaj. 3. Hajlat, mélyedés. 4. <Árokban összegyűlő> piszkos hólé. Az országutak melletti árkogba visszamaradó hólé is kotu. 5. <Pl. kádban> összegyűlt, megbüdösödött, állott (eső)víz.
Forrás: Kálnási Árpád
