kulcs kúcs fn
1. Kulcs alakú eszköz, melylyel vmely szerkezetet különböző fokozatokra lehet állítani.
Mer asztat lehetet kúccsal álítani.
2. <Kocsihámon> a kápa közepén levő két karika együtt, amelyek a gyeplőágak el-vezetésére szolgálnak.
Azír híjják eszt a hámot kúcsosz szerszámnak, mert a kápa közepin a két karikát kúcsnak nevezik.
Szólás: Erezbe dukták a kúcsot: —.
Beaggya a kúcsot: felmondja a szolgálatot.
Beatta a kúcsot: meghalt.
Ö. ekekulcs, kamarakulcs, kápakulcs, préskulcs.
Forrás: Kálnási Árpád
