láda

láda láda fn 1. Fölfelé nyíló fedelű rekeszes bútor ruhanemű, élelem stb. tartására. 
Tulipántos láda: tulipánmotívumokkal díszített menyasszonyi láda. 
A tulipántos ládába vitte a menyasszony a kelengyét, a stafírungot. A nagymama is a Dóciné ládájába tartotta azokat az elhasznált, rígi ruhákat. E vót a neve, Dóciné ládája. 

2. A kalló vastag deszkából készült vízgyűjtő része, vízláda. 

3. Céhláda. 

Szólás: A Dóciné ládájába. <a Hol van? kérdésre adott feleletként:> nem a helyén van vmi. 
Mindent a Dóciné ládájába tart: rendetlen összevisszaságban sok minden van a ládában. 

Ö. abrakosláda, anyagláda, bordaláda, csapóláda, dolgozóláda, eleségesláda, élésláda, ételesláda, fásláda, fűzőláda, húsosláda, kábítóláda, karosláda, kenyeresláda, kocsiláda, korpásláda, levelesláda, malterkészítő-láda, malterkeverőláda, mészoltóláda, szekeresláda, tejesláda, tojóláda, trafikosláda, vásározóláda, vízláda.

Forrás: Kálnási Árpád