láng

láng lang, láng fn 

1. Lángot csap/vet: hirtelen láng keletkezik, fellobban. 
Ha még vód benne szesz, akkor lángot csapot, felrobbant. Fejjeb/Lejjeb veszi a lángot: petróleumlámpa belét nagyobbra, ill. kisebbre állítja. 

2. Lángja: a java, a színe vminek. 
Mindenféle vetemínynek az első szedíse a lángja, például a baracknak, az almának a naggya, a java, vagy a lisztnek a java, a lángliszt. 

3. A liszt java, lángliszt. Fátyolszitán szitáták ki a lizbül a lángját. 

Szólás: Hogy a tűz lángja vessen fel!: <átok>
Úgy nyomul kifele, mint a lang: <ti. az erjedő must a hordóból>
Nagyobb a füstye, mint a lángja: nagyobb a híre, mint a valósága. 

Ö. borszeszláng, szeszláng.

Forrás: Kálnási Árpád