legény legíny fn 1. Nőtlen fiatalember.
Addig legíny, míg nem házasodot meg.
2. Iparossegéd.
Szólás: Jaj, be fáj legíny!: <gyámoltalan, ügyetlen fiúra mondják>.
Aki íccaka legíny, nappal se legyík szegíny: aki éjjel mulat, nappal is tudjon dolgozni.
Aki íccaka legíny, az nappal is legyík legíny/az: ua.
Legíny a talpán: derék legény, megállja a helyét.
Közmondás: Ha a legínnek leesik a kalapja, asz fel tuggya venni, de ha a jánnak leesik, nem tuggya felvenni: más dolog az, ha a legény és más az, ha a lány veszti el a tisztességét.
Nem az a legíny, aki üti, hanem (az,) aki ájja: —.
Ö. borbélylegény, csapólegény, csapómesterlegény, csizmadialegény, erdőlegény, fazekaslegény, főzőlegény, kocsislegény, nagylegény, öreglegény, pultoslegény, székállólegény, vágólegény.
Forrás: Kálnási Árpád
