nyúl2

nyúl² nyúl fn (gúny) Hosszú lábú ember.

Szólás: Úgy alszik, mint a nyúl: félig ébren.

Nyúllá vált: elszaladt, gyáván megfutamodott.

Halgat, mint (a) nyúl a fűbe: lapít, hallgat.

Rövid, mint a nyúl farka: nagyon rövid.

Kiugrattya a nyulat a bokorbul: színvallásra készteti.

Közmondás: Amék kutyád bottal hajtanak, az nem fog nyulat: a kényszerből végzett munka nem sokat ér.

Néprajz: Ha az úton nyúl fut előttünk keresztül, nem lesz szerencsénk.

Ö. baknyúl.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

nyél

nyél nyél fn Szólás: Kialudná a fejszébül a nyelet: hétalvó.

Közmondás: Veszet fejszének nyele fordul: vmi megtérül a kárból.

Ö. kalapácsnyél, kapanyél, karikásnyél, ostornyél, seprűnyél.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

nyelv

nyelv nyelv fn Nyelve csapja: <birt. szragos alakban:> nyelvcsap.

Szólás: Míreg a nyelve: mindenkire rosszat mond.

Úty pereg a nyelve, mint a motólla: gyorsan beszél.

Jól felvákták a nyelvit: jól tud feleselni.

Na e se hatyta a nyelvit az annya seggibe: <mondják arról, aki sokat beszél, ill. visszafelesel>. Eszt főleg a menyre monták, aki visszafeleselt az anyósának.

Nyelvire veszi a falu: pletykálnak róla.

Írtenek egymás nyelvin: jól megértik egymást.

It van a nyelvemen: úgy érzi, hogy emlékszik vmely szóra, névre, de mégse tudja kimondani.

Inkább elharapná a nyelvit: semmi fenyegetésre sem árul el semmit.

Nem harapom le írte a nyelvem: nem állítom biztosan.

Közmondás: Akinek a foga fáj, tarcsa rajta a nyelvit: segíts magadon, ne mástól várj segítséget.

Eléb járjon az eszed, mint a nyelved!: Halhas, nyelvem, nem fáj fejem!: gondoljuk meg jól, mit beszélünk!

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

zsidó

zsidó zsidó mn/fn 1. Nagy zsidó: alkudozni, üzletelni jól tudó <személy>.

2. Zsidóul: jiddis nyelven.

Szólás: Várja, mind zsidók a Mesijást: nagyon várja.

Ot vagyunk, ahon a mádi zsidó: nem jutottunk előbbre.

Csajjuk meg a zsidót!: gyújtsunk meg egy gyufával két pipát.

Így jár, aki a zsidónak nem köszön: <évődő megjegyzés vmely megérdemelt kudarcra>.

Közzévágot, mind zsidó az egy lúnak: nagy hűhóval megindult, de nem ment semmire se.

Jöm-megy, mind zsidóba a fájdalom: lábatlankodik. Zsidó van a házba: <mondják, ha vki belépve a házba nem veszi le a fejéről a sapkát, kalapot>.

Zsidó van a házba, szar a kalapjába: ua. A zsidó/A cigány is aszt a lovat üti, amék jobban húz: —.

Közmondás: Vótírt nem ád a zsidó semmit: a múltban elért eredményre stb. nem lehet hivatkozni.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

út

út fn Úttya van vmerre: vhová megy.

Nincs most utam a Hortobáty fele. Útra megy: <fuvarozó cívis> nagy távolságba megy fuvarba.

A debrecenyi cívisek útra mentek, amikor például sójír Máramarozsba mentek.

Szólás: Nem indulnék el vele eggy úton: semmibe se nézi.

Két kézzel tapogattya az utat: részeg.

Közmondás: Nincsen ojan hosszú út, hogy víge ne legyík: egyszer minden véget ér.

Az egyenes út a legjobb út: legjobb a becsületesség.

Ö. alagút, általút, cigányút, kisút, kőút, középút, léniaút, országút.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

megeszik

megeszik megeszik, megeszen i Megesz. Megeszen a fene, ha nem csinálod meg! 

Sz: Nem enném meg, hacsak ű meg nem enne éngem: <nem szívesen fogyasztott ételre mondják>. Job let vón, ha aszt a píszt megette vóna: ti. ellopták tőle. Nem asz sajnája, amit megeszik, hanem ami otmarad: ilyen a nagy étkű, telhetetlen ember. Ojanokat mond, hogy a kutya se enné meg: ostobaságokat beszél. Amit fősztél, ed meg!: tettednek viseld a következményeit! 

Km: Nem eszi meg a farkas a telet: a tél előbb-utóbb kiadja a mérgét.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

más

más más nm 1. Az előző, a múlt <napszak, időszak>. Más esztendőbe: a múlt évben. Más este: tegnap este. 

2. Másik. E hejett a tinó hejett, másat kéne vennünk. 

3. Következő. Más vasárnap megint elment a templomba. 

Szólás: A más füve ríttye mindig ződebb, mint az övé: <mondják arra, aki irigy másokra>. 

Bodóné is mázs beszíl, amikor a bor árát kírik: <mondják, ha vki a neki kellemetlen tárgyról másra tereli a szót>. 

Eggyik eggyet, másik másat mond: egyik ezt, másik azt tanácsolja. 

Közmondás: Aki mást becsül, magád becsüli meg: —. 

Ha kell, erigy magad, ha nem kell, akkor kügy mást!: —. 

Ne kívánd a másét, ne hadd a magadét!: —. 

Két huncut ember van a világon: aki a másét kívánnya, meg aki a magájét haggya: —. 

Ami másé, nem Tamásé!: a máséhoz ne nyúlj! 

Más kárán tanul az okos: —. 

Ö. mismás.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

mar

mar mar i 

Közmondás: Aki bírja, az marja: aki erősebb, azé. 

Ö. tör-mar.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

marad

marad marad i 

Szólás: Marad, mint Arad: —. 

Közmondás: Inkáp has pukkaggyon, mint ítel maraggyon: a feltálalt ételt mindet meg kell enni. 

Ö. bennemarad, elmarad, hátramarad, kimarad, lemarad, megmarad, odamarad, ottmarad.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

malac

malac malac fn 

Szólás: Úgy nísz ki, mint aki malacot szopott: piszkos az arca. 

Vakaróddzik, mint a koszos malac: ok nélkül nagyzol. 

Úgy beszíl vele, mint kondás a malacával: durván. 

Úty kiőtözött, mint malac az esőbe: feltűnően rongyos. 

Kihúzza magát, mint koszos malac a sárbul: (gúny) büszkén, öntelten jár. 

Közmondás: Ha malacot igírnek, zsákkal forgológgyál: ahol haszonra van kilátás, légy készen, ragadd meg az alkalmat! 

Ahum malacot ígírnek, oda zsákkal mennyíl: ua. 

Minden koszos malac mektanája a maga dörgölőddző fáját: még a legcsúnyább ember v. a legjelentéktelenebb vénlány is talál magának párt. 

Minden koszos malacnak akad egy dörzsölő/dörgölődő fája: ua. 

Minél koszosabb a malac, annál jobban dörgölőddzik: minél jelentéktelenebb v. szegényebb vki, annál jobban pöffeszkedik, kérkedik.

Ö. kismalac, konyhamalac, sarjúmalac.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

magyar

magyar magyar mn 
Magyar bajusz: felfelé göndörödő bajusz. 

Magyar dohány: feldolgozatlan, leveles dohány; szűzdohány. 

Magyar csizsma: oldalt összevarrt, sarok nélküli, rövid csizma. 

Magyar szűr: nyakatlan szűr. Magyar guba: a guba külföldi elnevezése. 

Magyar nadrág: a hasítékot eltakaró ellenzővel ellátott, posztóból készített, általában zsinóros csizmanadrág. Az öreg nagyapámon láttam utójára magyar nadrágot. 

Magyar tengeri: nyolcsoros, nagy, lapos szemű kukorica. A magyar tengeri nyócsoros vót, nagy, laposz szemű, ami elsősorba libahizlalásra vót alkalmas, mert attul nem kapot szemet a liba. 

Magyar hód: 1200 négyszögölnyi földterület. 

Magyar csengő: <juhászoknál:> magyarországi kolomp. 

Magyar lapáj: nagy, lelógó fülű hússertés. 

Magyar fehér: fehér színű sertésfajta. 

Magyar natyfehér: magyar fehér sertés. 

Magyar ju: rackajuh. 

Magyar szürke: szarvasmarha fajta. A magyar szürke tehenet csak a bornyájír tartották. 

Magyar gyeplű: ülésből hajtott kétlovas fogat kétszárú, négyágú gyeplője. 

Magyar kápásnyereg: fakápával ellátott nyereg. 

Magyar verbunk: a csárdással rokon férfi szólótánc. 

Magyar szóló: egyedül járt férfitánc. 

Szólás: Megemlegeted még a magyarok Istenit!: lesz neked nemulass! 

Vakúj magyar, ne lás tót!: akkor mondják, ha valaki csak a figyelem elterelése végett csinál vmit. 

Közmondás: A magyar, ha szípen kírik, az ingit is odaaggya: a magyar ember jószívű, segítőkész. 

Ö. újmagyar.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

madzag

madzag maddzag fn 

Szólás: Ojam, mint a mízes maddzag: <hízelgő emberre mondják>. 

Beleszalatt a maddzag: a) meghiúsult, nem sikerült vmi. b) belesült a mondókába. 

Jó maddzag: rossz viselkedésű személy. 

Beleszakatt a maddzag: a) <pl. éneket fent kezdve> nem tudja folytatni, befejezni. b) elveszti a bátorságát, félni kezd. 

Elhúszta a szájánál a mízes maddzagot: igérgetéssel rászedte. 

Közmondás: Ot szakad a maddzag, ahun legvíkonyabb: vminek a romlása ott kezdődik, ahol a leggyengébb. 

Ö. csapómadzag, dohánymadzag, gatyamadzag, húzómadzag, jómadzag, kendermadzag, kócmadzag, korcmadzag, kötőmadzag, mézesmadzag, pórémadzag, szíjmadzag, tarisznyamadzag, zsákmadzag.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

madár

madár fn 1. Madarat ábrázoló mézeskalácsos faforma. 

2. Madár alakú sütemény. 

Szólás: Tám madár van a kalapod alatt?: <attól a fiútól kérdezik, aki nem köszön v. nem emeli meg a kalapját köszönéskor>. 

Ojan, hoty csak a madár repül rajta keresztül: kietlen, sivár, puszta. 

Szíp két madár ety físzegbe: (gúny) akkor mondták, ha túlságosan közel ült a fiú a lányhoz, és rájuk nyitottak. 

Ojan kicsit eszik, mint egy madár: nagyon keveset eszik. 

Ojan árva, mint az égi madár: elhagyatott, nincs senkije. 

Egy madár se lakna jól vele: nagyon kevés ez az étel. 

Hun jársz itt, ahun a madár se jár: <attól kérdezik, akinek a megjelenésére nem számítottak>. 

Közmondás: Rosz/Csúnya madár, amék a maga físzkibe szarik/piszkol: elítélendő az olyan ember, a) aki a saját családjáról rosszat mond, b) aki viselkedésével szégyent hoz a családjára v. munkahelyére. 

Nem azé a madár, aki elszalasztya, hanem aki mekfogja: a kínálkozó lehetőséget meg kell ragadni. 

Ritka madár az igaz baráccság: —. 

Ö. csalimadár, halálmadár, harkálymadár, kakukkmadár, libucmadár, ólommadár.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

macska

macska macska fn 

1. Kis termetű, fejletlen igavonó jószág, ló. 
Úgy monták, hotyha kis fijatal jószágot vet vagy alacsony lovat, oszt vet mán két macskát a szomszídom. 
2. <Fonálon, kötélen> magától keletkezett csomó, hurok. 
Ha macska keletkezett a gombojagon, ha összemacskásodott, nagyanyám asz monta: Gondojjatok valami jóra, oszt ha ki tuggyátok bontani, nem szakíttyátok el, tejjesülni fog. 

Szólás: A mi macskánk ojan rest, nem eszi a húslevest: <mondják cicajáték közben a fogót ingerelve>. 
Egye meg a más macskája!: <szitkozódás>. 
Egye meg a fene a más macskáját, az irombatarkát!: <tréfás szitkozódás>. 
Aprózza, mint macska a fingást: vmit meg-megszakítva végez. 
Csag gondoja/sejti, mint macska az esőt: nem tudja biztosan, csak sejti. 
Megérzi, mint macska az esőt: biztosan tudja. 
Úgy ül (a lovon), mint macska a köszörűkövön: félénken, ügyetlenül, előre görbülve ül. 
Ojan álmos, mint a Pilátus macskája: nagyon álmos. 
Úgy vannak, mint a kutya meg a macska: nem egyeznek, nem férnek össze, folyton marakodnak. 
Csak kerűgeti, mint macska a fāró kását: köntörfalaz. 
Belejöt, mint macska a fingázsba: nagyon kezd érteni vmihez. 
Huncut szeme van, mint a macskának: —. 
Talpra esik, mint a macska: minden helyzetben feltalálja magát. 
Ojan rongyos mán ez a nadrág, hoty kilenc macska se tanána meg benne eggy egeret: nagyon rongyos. 
Akármijen macska, be a zságba: bármit adnak, fogadd el! 

Közmondás: Pergős macska nem fog egeret: ne verjük dobra a szándékainkat. 
Körmetlen macskának nehéz a fára mászni: a) a szegény ember nehezen boldogul. b) nehéz annak vmit elérnie, akinek nincs meg hozzá a képessége, ill. lehetősége. 
Ha nincs othon a macska, cincognak az egerek: ha távol van az, akitől félni szoktak, meglazul a fegyelem. 

Néprajz: Télen, hotyha a macska mozsdik, lágy idő lesz vagy eső. — 
Ha a macska párosodni akar ezt nyivákolja: Gyere minállunk, majd ot mi csinálunk, gerendát ugrálunk, kismacskács csinálunk. — 
Ha a macska farkára rálípsz, kírjíl tülle bocsánatot! 

Ö. kanmacska, papmacska, vasmacska.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

lyuk

lyuk luk, juk fn 1. Karikákkal elfedhető kerekded nyílás a tűzhelyen. 
Jukra tesz: úgy főz, süt, hogy a tűzhely karikáit leveszi, így a fazék, ill. lábas közvetlenül érintkezik a tűzzel. 
Ha gyorsan akartak főzni a fazikat a tűszhejen, jukra tettík, levettík a karikákat. 

2. <Golyózáskor> földbe vájt kerek gödröcske. 
Jukra gojózik: golyót lyukba gurít. 

3. Női szeméremtest. 

4. Asztagrakáskor az asztag egyik végén a kéveadogató számára rakatlanul hagyott szűk hely, amelyet a munka végeztével feltöltenek. A juk a kíveadogató heje, asz raktág be utójára. 

Szólás: Hét juka van, mint a rókának: (gúny) <a mindenhova bejáratos emberre mondják>. 

Közmondás: Jukat jukkal dugni még nagyob juk lez belőle: kölcsönt újabb kölcsönnel nem jó törleszteni. 

Ö. csaplyuk, csutkalyuk, górélyuk, házhijalyuk, kamaralyuk, kemencelyuk, kémlelőlyuk, kulcslyuk, kürtőlyuk, lyiklyuk, oldallyuk, öntőlyuk, peceklyuk, tüzelőlyuk, vaklyuk.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

legény

legény legíny fn 1. Nőtlen fiatalember. 

Addig legíny, míg nem házasodot meg. 

2. Iparossegéd. 

Szólás: Jaj, be fáj legíny!: <gyámoltalan, ügyetlen fiúra mondják>. 

Aki íccaka legíny, nappal se legyík szegíny: aki éjjel mulat, nappal is tudjon dolgozni. 

Aki íccaka legíny, az nappal is legyík legíny/az: ua. 

Legíny a talpán: derék legény, megállja a helyét. 

Közmondás: Ha a legínnek leesik a kalapja, asz fel tuggya venni, de ha a jánnak leesik, nem tuggya felvenni: más dolog az, ha a legény és más az, ha a lány veszti el a tisztességét. 

Nem az a legíny, aki üti, hanem (az,) aki ájja: —. 

Ö. borbélylegény, csapólegény, csapómesterlegény, csizmadialegény, erdőlegény, fazekaslegény, főzőlegény, kocsislegény, nagylegény, öreglegény, pultoslegény, székállólegény, vágólegény.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

lakik1

lakik¹ lakik i 

1. Dolgozik, szolgál vhol, vkinél. Minek ált el, ha nem szeret ot lakni? 

2. Vele lakik: törvényes házasságkötés nélkül él együtt vkivel. 

Eggyüt laknak: ua. 

Szólás: Lakik, mint Marci hevesen: jól él. 

Közmondás: Lakva ismeri meg egymást az ember: —. 

Nem tudni, kibe mi lakik: ki tudja, milyen rejtett tulajdonsága van. 

Ö. belakik, meglakik.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

krajcár

krajcár krajcár, garajcár fn <A 19. században:> a legkisebb rézpénz. 

A krajcár a kétfilléres vót az első vilákháború előtt. fn 

Km: Ki/Aki a krajcárt nem becsüli, a forintot nem írdemli: a keveset is meg kell becsülnünk. Krajcárbul lessz a forint: ua. 

Jobb a sűrű krajcár, mint a ritka garas/forint: a ritkán adódó jelentős bevételnél többet ér a kevesebb, de gyakoribb. 

Ö. félkrajcár.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

kötél

kötél kötél fn 1. Kötelet ereszt: szalmából, szánából csavarva a kazal v. boglya lekötéséhez kötelet sodor. 

Kötelet vet/hány: a kész kötelet lehelyezi, hogy a marokszedő rátehesse a markot, a gabonacsomót. 

2. <Jelzőként:> egy kötegnyi szalma, széna. 

Ety kötél szalma, amennyit a hátán elbirt az ember. 

Szólás: Ázik a kötél: <gyermek veréssel való fenyegetéseként>. 

Burogba született, kötelen hal meg: most szerencsés, de majd rossz vége lesz az életének. 

Ne enget hosszú kötélre!: a gyermekeket ne engedd szabadjára! 

Közmondás: Ot szakad el a kötél, ahun a leggyengébb: ott történik a leghamarabb a baj, ahol a legkisebb az ellenállás. 

Ö. borjúkötél, eregetőkötél, fogókötél, gombozókötél, hátalókötél, kévekötél, pányvakötél, rudalókötél, szalmakötél.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

köt

köt köt i 1. <Szőlőt> karóhoz kötöz. 

2. Hosszú egyenes tűkkel fonalat hurkolva vmit készít. Általába két tűvel, de harizsnyát öt tűvel kötöttünk. 

3. Horgol. 

4. Köti magát: erőszakosan ajánlkozik, tolakszik. 

5. Köt vkivel: üzletel, üzletet köt vkivel. Vigyázz, ne kös vele, nem megbíszható ember. 

6. <Növény, gyümölcsfa> megtermékenyül, és termést kezd hozni. 

Nem köt a paszuj ebbe a száraz időbe. Az idén nem jól kötött a körtífa, nincs rajta termís. 

7. <Krumpli> gumókat fejleszt. Nem köt a kolompír, mer nincs eső. 

8. Növény gyökeret ereszt, és megfogan. 

Szólás: Na, eszt öt tűvel kötöttík: (tréf) <ritka búzára vonatkoztatva>. 

Kötve hiszem: nem hiszem. 

Nem köti az órára: nem árulja el a titkát. 

Közmondás: Aki jól köt, az jól is ód: ha vmit jól csinálsz, annak jó az eredménye is. 

Ö. beköt, elköt, felköt, hátraköt, kiköt, leköt, megköt, ráköt.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár