liba liba fn 1. Annyányi liba: fiatal, de már kifejlett lúd.
Csonkaszárnyas liba: ua.
2. Vadliba.
3. Kisebb kőművesszerszámok tartására, hordására használt kis zsák, amelyet zsinórral átkötve félvállra akasztva hordtak.
Szólás: Mekfokta, mint Matócsi a libákat: nagy szerencse érte.
Úty szuszog, mint a tőtöt liba: fáradtság v. kövérség miatt erősen szuszog.
A libák beníznek az ablakán: nagyon alacsonyan van az ablaka.
Néprajz: A népi megfigyelés szerint: Amikor a libák mennek a mezőre asz mongyák: Ketten szedünk egy zság búzát. Mikor kiírnek meg eszt: Kiki magának, kiki magának! — Lúd, liba gágog, réce, ruca hápog. — A libát így uszítják: Csib meg, gúnár a seggit, hadd ugorjík ety kicsit! — A Márton-napi liba melcsontya meg-jósojja az időt, hogy mijen tél lessz. Ha fehér, akkor sok hó lessz, ha barna, akkor enyhe tél lessz.
Ö. kontyosliba, magliba, tojóliba, zsigaliba.
Forrás: Kálnási Árpád
