mag mag fn 1. Vetőmag.
Még a magvábul is kipusztultunk a tengerinek ezernyócszászhatvanháromba. Mag alá szánt: földet ősszel, közvetlenül a vetőmag földbe kerülése előtt felszánt.
Ősszel, vetís előt mag alá szántottunk, ez vót a második szántás, először fennyedin, ótám mag alá szántottunk.
Magnak vet: nem a termésért, hanem a továbbszaporítás biztosításáért vet.
Tengerifőd vígire viszont magnak vetettek kendert. Líha mag: csíraképtelen mag.
2. Az elvetett mag hozadéka. Mán ha öt magot adott, az nagyon szűk esztendő vót, mert asz jelentette, hogy egy mázsa vetőmagot vetettek ety katasztrális hóldon, osz csak öt mázsa termett.
Megatta a magját: bőségesen megtermette az elvetett magot.
3. Magnak hagy/Mekhagy magnak: <tenyésztésre alkalmas, egészséges állatot> meghagy, megtart. Főleg baromfit, tyukot, kokast hatytunk meg magnak.
4. A pergőben lévő tojás alakú kis vas, amely ha mozog, pergő hangot ad.
Szólás: A magvadbul kopjál ki!: <átok:> ne legyen utódod!
A fene egye meg még a magvát is!: <szitok>.
Eszt a körtít ne hadd it magnak!: ne hagyd a fán, mintha szaporítás végett hagynád meg.
Ö. ánizsmag, aprómag, bolondítómag, írmag, keménymag, mákmag, murokmag, murokrépamag, tökmag.
Forrás: Kálnási Árpád
