marha marha fn/mn
I. fn 1. Szarvasmarha, főleg ökör v. tehén.
It pediglen lúháton hajtották a marhát. Fekete fődi marha: a debreceni határ jó termőföldjén nevelt, nagy húshozamú szarvasmarha. Homoki marha: a határ homokos területén nevelt, gyenge húshozamú szarvasmarha. Szilaj marha: szabadban tartott szarvasmarha.
2. Értékes tárgy, főleg ingóság, vagyon.
3. Arany(pénz).
Nagyanyám monta, hogy üknagyapámnak az ágya alatt egy veszszőkosár marhaja vót, arampíze.
II. mn Nagy marha ember: nagy termetű ember.
Szólás: Ordít, mint a mekkötözöt marha: nagyon ordít. Bőg, mint a marha: hangosan sír v. ordít. Táncol, mint a mekkötözöt marha: ügyetlenül táncol. Úgy dógozik, mint a marha: erősen dolgozik. Nagy marhának acc enni: a) akkor mondják, ha vki egyedül eszik. b) nagy marha vagy.
Forrás: Kálnási Árpád
