pap pap fn
1. Gabonakereszt legfelső kévéje, amely a többinél rendszerint súlyosabb, nagyobb. A tizennyócadik kíve a kereszt tetejin, az a pap.
2. A kenyér bevetésekor használt, zsíros ronggyal körülcsavart pálca, amelyet meggyújtva az első kenyérbe szúrnak, hogy a kemencét megvilágítsa. A pap víkony tengeriszárra tekert olajos rongy, amit az első kenyírbe dugnak és meggyútanak, hogy jobban lássák a kemence belsejit, pontosabban tuggyák a kenyereket a kemencébe elhejezni. A pap osztán elígett.
3. Naty pap: nagy szájú, okos(kodó) ember. Naty pap ez a Zsófi, ez mindent tud.
4. <Kékfestőknél:> fedőmaszsza, mintázáshoz használt fedőanyag.
Sz: Bű/Telhetetlen, mint a pab zsákja: nehéz megtölteni. Szegíny az eklézsija, maga harangozik a pap: szegények vagyunk, a legszüksé-gesebbre se telik. Csak ot sepri ki a szemetet, ahon a papok táncolnak: csak a ház közepét söpri fel, nem takarít alaposan. Csak ot seper, ahon a papok táncolnak: ua. Ojam, mint a papog baráccsága, hamar tart: nem tartós. Pap se mont kéccer ety szót: <válaszolja az, akit arra kérnek, hogy ismételje meg a szavait>. A pap se prédikál kéccer: ua.
Km: A jó pap hóttik tanul, mégis tanulatlan hal meg: tanulni sohasem késő.
Kinek a pap, kinek a papné, nekem a jánya: az ízlések különbözők.
A papot kel kínálni (meg a lovat), a többinek van esze: —.
Elíg ety pap ety templomba: egyszerre csak egy ember beszéljen.
Forrás: Kálnási Árpád
