nyelv nyelv fn Nyelve csapja: <birt. szragos alakban:> nyelvcsap.
Szólás: Míreg a nyelve: mindenkire rosszat mond.
Úty pereg a nyelve, mint a motólla: gyorsan beszél.
Jól felvákták a nyelvit: jól tud feleselni.
Na e se hatyta a nyelvit az annya seggibe: <mondják arról, aki sokat beszél, ill. visszafelesel>. Eszt főleg a menyre monták, aki visszafeleselt az anyósának.
Nyelvire veszi a falu: pletykálnak róla.
Írtenek egymás nyelvin: jól megértik egymást.
It van a nyelvemen: úgy érzi, hogy emlékszik vmely szóra, névre, de mégse tudja kimondani.
Inkább elharapná a nyelvit: semmi fenyegetésre sem árul el semmit.
Nem harapom le írte a nyelvem: nem állítom biztosan.
Közmondás: Akinek a foga fáj, tarcsa rajta a nyelvit: segíts magadon, ne mástól várj segítséget.
Eléb járjon az eszed, mint a nyelved!: Halhas, nyelvem, nem fáj fejem!: gondoljuk meg jól, mit beszélünk!
Forrás: Kálnási Árpád
