vég víg fn 1. A ház utcára nem néző része, házvég.
2. Vígibe való fa: pipanyomás során a formába helyezett sodrás kisebbik részébe nyomták, hogy helyet csináljanak a szárnak.
Sz: A könnyeb vígit fogja meg a dolognak: kivonja magát a feladat nehezebb részének elvégzése alól.
Se víge, se hossza: nem akar vége szakadni.
Vígire írt a vagyonának: eltékozolta.
Km: Vígin csattan az ostor: —.
Nem akarásnak szarás a víge: —.
Nincs ojan hosszú, aminek víge ne legyík: mindennek vége lesz egyszer.
Ö. ágvég, botvég, csutkavég, favég, fejvég, felvég, házvég, kisvég, lábvég, nyílásvég, oldalvég, rúdvég, seggvég, subervég, túlsóvég.
Forrás: Kálnási Árpád
