Amerikai vöröslóheremag

Amerika nagy: mennyiségü vöröslóheremagot hoz Európába, s az amerikai magot rendesen olcsón árulják. Mint a kisérletek bizonyítják, az A, mögötte áll az európai varietásoknak, miért is termelése nem ajánla- tos. Egyik hibája e növénynek, hogy mind levelei, mind szárai nagyon szőrösek, miért is az állatok nem eszik szivesen, másik hibája, hogy könnyen kifagy, végre hibája az is, hogy termékenysége csekély.
[ÁBRA] AMERIKAI VÖRÖSLÓHEREMAG.
[ÁBRA] AMERIKAI VÖRÖSLÓHEREMAG.
Az amerikai vöröslóheremagot az európaitól megkülönböztetni nem lehet, de az amerikai mag eredetét elárulják a hengermagvak között található gyommagvak, különösen a következők: 1. Az Ambrosia artemisiaefolia L., mely háromféle alakban szokott az A. között előfordulni; mint csupasz, sajtpuhaságu olajos mag (e), mint barna, fényes termés (c), és mint a kehelylevelekkel körülvett termés (b).(Az ábrán a a kelyhes termést, d a magot természetes nagyságban tünteti elő, a többi rajz nagyított.) 2. A szálkás utifű (Plantago aristata), melynek magja hasonlít a lándzsalevelü utifű magjához, de fénytelen s háti oldalának közepén be van füződve (1. ábra: a a mag hasoldaláról, b a hátoldaláról tekintve). 3. A hajszálvékonyságu köles (Panicum capillare L.), melynek apró magja szürkés fehér pelyvákba van zárva (1. ábra: a a magpolyvástól, b és c polyvák nélkül, az előbbi a has-, az utóbbi a hátoldalról tekintve).

Forrás: A Pallas nagy lexikona