Miklós, német reformátor szül. Torgauban 1483., megh. 1565. Wittenbergában tanult s ugyanitt 1511-ben a teologia tanára lett. Kisérte Luthert lipcsei és wormsi útjában, majd munkatársa lett a bibliafordításban. Mint magdeburgi szuperintendens (1524) bevitte a reformációt Goslarba és Kalenbergbe; 1542-ben naumburgi püspök lett, mígnem 1547-ben a császáriak elűzték; helyét Pflugk Gyula foglalta el, kit a főkáptalan választott meg. 1552-ben szuperintendensi minőségben Eisenachba hívták. Merev ellensége volt mindannak, ami katolikus, kíméletlenűl támadta az interimet, az adiaforisztikus, szinergisztikus és az úrvacsorai vitákban szigorúan Luther-párti volt. Sokat ártott tekintélyének a vallási viták alkalmával kimondott - s ezentúl makacsúl védelmezett - tételével, hogy t. i. a jó cselekedetek ártalmasak az üdvösségre. Részt vett a jenai egyetem megalapításában s egyik érdeme hogy Luther iratainak jenai kiadása létesült. Életrajzát Pressel írta meg (Elberf. 1862).
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Amsdorf
