Az antimon klórral két vegyületet képez; ezek az antimon triklorid SbCl3 és az antimon pentaklorid SbCl5. E vegyületek keletkeznek antimon és klór közvetlen egyesülése utján; ha ugyanis antimon finom porát klórgázba hintjük, izzás közben klorid keletkezik. Attól függően, hogy az antimon vagy a klór van fölöslegben, triklorid illetőleg pentaklorid keletkezik. Antimon triklorid. Leginkább az A. triszulfidból, a természetben előforduló antimonit-ból készül; ezt t. i. töménysósavval melegítik, s akkor kénhidrogén fejlődése közben antimon-triklorid keletkezik. Az oldatot retortába öntve hevítik; eleinte sósav és viz desztillálnak át, későbben az esetleg fertőző arzén triklorid; ha a hőmérsék a 200°-ot meghaladta, az antimon triklorid desztillál át, és a redőben kristályos tömeggé mered meg. Az antimon triklorid vajlágyságu kristályos test, amelyet Butyrum antimonii (Antimonvaj) néven gyógyszerül (marószer) is használnak. Op. 72°, fp. 223° C. Igen nedvszivó, ezért a levegőn szétfolyik. Kevés vizben változatlanul oldódik; az oldatot fölhigítva antimon oxiklorid (SbOCl) képződik és fehér csapadék alakjában leválik. Az antimon pentaklorid a triklorid-ból készül; ezt megolvasztják és klórgázt vezetnek belé. Színtelen, a levegőn füstölgő folyadék. Kevés vizben megváltozás nélkül oldható, több elbontja. A hevítéskor részben antimon trikloridra és klórra bomlik (disszociál). A vegyületben 2 atom klór lazán van megkötve és ezért más vegyületekkel összehozva könnyen klórt ad át, miközben trikloriddá alakul.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Antimon kloridjai
