(a rómaiak Lacus Brigantinusa,a franciák Lac de Constance-a), a svájci és sváb-bajor fensikok közt fekvő tó, amelyet a Német birodalom (Baden, Württemberga, Bajorország), az osztrák császárság (Vorarlberg és Svájc (St.-Gallen, Thurgau és Schaffhausen) határolnak. Hosszabb (69 km.) tengelye DK-ről ÉNy. felé vonul. ÉNy-i végében a 4 km. hosszu Rajna-meder hozzá csatolja az Überlingeni és a kisebb Zelli vagy Alsó-tavat (Untersee). Legnagyobb mélysége Arbon és Friedrichshafen közt van (276 m.). Kerülete 220 km.; vidéke nagyobbára halmos, a halmokat szőllők rétek, gyümőlcsösők, szántóföldek takarják; csakis D-i oldalán láthatók messziről a Sentis-csoport és a Rhätikon hóval borított csucsai. Területe 539 km2; a tengerszin fölőtt való magassága 395 m. Vizének szine világos-zöldes; hóolvadáskor gyakran hirtelen 2-3 méternyire megárad; miként a Genfi-tavon a «seiches», a B.-n is látszólagos ok nélkül emelkedik és alább száll a viz felülete; a környék lakói ezt «Rinnen» vagy «Ruhss»-nak hivják. Föhn idején erősen hullámzik. A nagy tó-felület ritkán, ÉNy-i nyulványai gyakran befagynak 26-féle hal él benne; legfontosabbak a nagy harcsák (50=60 kg. sulyuak), a Salmo lacustris, a Lota vulgáris és külőnösen a Coregonus Wartmanni. Vizét főképen a Rajnából kapja, amely egykor a Rheinecknél torkollott, most azonban 41/2 km.-rel távolabb ömlik a tóba; a Rajna medre Hörnlimann mérnök mérései szerint 10 km. távolságban a tóban még észrevehető; kezdetben 600 m. széles és 70 m. mély; végében pedig felényire keskenyedik és csak 7 m. mély. A B. egyéb mellékvizei az Argen, a Schussen, a Bregenzi Aache, Dornbirn, a Friedrichshafen és a Steinach; az Überlingeni tóba szakad az uhldingeni Aach és a Stockach. Szigetei: az Überlingeni-tóban Mainau, az Alsó-tóban Reichenau és DK-en a három sziget, amelyekben Lindte épült. Mióta a B.-hoz vezető vasutak kiépültek, a forgalom a B.-tavon rendkívül élénk. 1892-ben 42 gőzös és számos vitorlás hajó járt rajta és két kábel szeli át. Legfotosabb helységek a partjain: Lindau, Bregenz, Rorschach, Arbon, Romanshorn, Konstanz, Uberilngen, Meersburg, Friedrichshafen és Langenargen. Egykoron a B. kétségtelenül nagyobb kiterjedésü volt mint ma; a Rajna iszapja azonban Rheineck alatt mintegy 4 km. hosszú és ugyanoly széles, részben mocsaras és nádas lapályt alkotott. Valamikor lefolyása a Duna felé volt; későbben az Überlingeni-tón át a Rajnába nyitott utat magának. A B.-ban cölöpépítmények maradványaira is akadtak. V. ö. Zingeler: Rund um den Boden-See (Würzburg 1879) és Der Boden-See u. seine Umgebungen (Stuttgart 1859). Panorama des Bodensees (Konstanz) 1892). Schlatterer Die Ansiedlungen am Bodensee (1881), Rettich Völker- u. staatsrechtl. Verhätnisse am B. (1884). Schriften d. Vereins für Gesch. d. B.-sees (Lindau 1880 s köv.).
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Boden-tó
