(zágoni), 1. János, erdélyi református püspök, szül. Felső-Dobolyban Sepsi-Székben 1754 febr. 24., megh. N.-Enyeden 1836 jan. 14. Tanult Kézdivásárhelyen 5., a n.-enyedi főiskolában 14, a leidai akadémián 3 évig. Külföldről hazajőve (1784) N.-Enyeden lett lelkész, 1787. az ottani főiskolán az egyháztörténelem tanára s egyszersmind főkönyvtárnok; 1799. kiutazott Angliába, a főiskola építésére ott gyüjtött segély tisztába hozatala végett; 1806. az erdélyi reform. egyházkerület főjegyzője, 1816. püspöke lett.
2. B. (zágoni) Lajos, műegyetemi tanár, szül. San Pier d' Arenában (Olaszország) 1859. okt. 9. Szülei: Z. Bodola Lajos főmérnök és neje szül. Montano Adél voltak. Tanult Genovában, Cataniában. 1879. szüleivel együtt véglegesen hazaköltözött Magyarországra, hol 1880. a kir. József-műegyetem rendes hallgatója lett. 1885. mérnöki oklevelet kapott, tanulmányainak befejezte után egy évig mint a grafosztatika és hidépítés tanszékének tanársegéde, azután mint a mekanika és grafosztatika repetitora működött, s lett a geodéziának repetitorává. Mint ilyen, államköltségen kiküldetésben járt külföldön felső geodéziai tanulmányok céljából. 1889. a geodézia magántanárává nevezték ki, 1891. pedig nyilvános rendkivüli tanárrá. Művei: Utmutatás magasságmérésekre, a. k. m. természettudományi társulat könyvkiadó vállalatában 1888. megjelent Kirándulók zsebkönyvé-ben; Az elsőrendü háromszögelési szögmérésekről a Magyar mérnök- és építész-egylet közlönyének 1888-iki, XXII. kötetében; A prizmatikus tükörrendszerekről és a háromélü prizmákról különös tekintettel a szögkitűzésre. XXVII. kötet, 1893; és több apróbb cikkely a Természettudományi közlönyben.
3. B. Sámuel, ev. ref. püspök, szül. Székelyudvarhelytt 1790 dec. 10., megh., Kolozsvárt 1866 ápr. 22. Tanult szülővárosában, Nagy-Enyeden, Göttingában. Visszatérvén hazájába, 1816 tavaszán már Kolozsvárt özv. báró Dániel Istvánné udvarában volt pap; innen ez évi nov. 17. Héderfájára ment lelkésznek. 1841. Nagy-Enyeden lett teologlai tanár. 1848 nov. 17. a fellázadt oláhok elől menekülve, Kolozsvárra, innen 1849-ben Marosvásárhelyre ment, hol 1850-től ismét teologiai tanár volt. 1854-ben átköltözött Kolozsvárra. Már előbb a főkonzisztorium püspökhelyettessé tette. 1861 május 22-én a király a püspöki hivatalban megerősítette s ugyanakkor kir. tanácsosi címet nyert. Ő kezdte meg az erdélyi egyházkerület Névkönyvének kiadását 1858-ban. A feltünedezni kezdő egyházalkotmányi uj eszmék némelyike ellenében konzervativ álláspontot foglalt el, de a preszbiteriumok szervezésének buzgó hive volt. Munkái: Kik az igaz keresztyének? Brassó 1831; Katekizmus. Kolozsvár. 1832. IV. kiadás; Keresztyén hittan címmel Nagy-Enyed és Marosvásárhely, 1848; V. kiadás Kolozsvár 1851. Ennek nyomán 1867. kiadta Garda József; A keresztyén anyaszentegyház négy oszlopa. Nagy enyed, 1845; Az élő egyház és annak ismertető jegyeiről. U. o. 1856; Bod Péter smyrnai Polykárpusának folytatása. (Névkönyv 1860-1861); Képviselet successió és más teendők anyaszentegyházunkban. (Névkönyv 1862); Ki volt a reformátusok első püspöke Erdélyben? (Névkönyv 1865.) V. ö. életrajza, dr. Bartók Györgytől (Nagy papok életrajza).
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Bodola
