jön jön, gyön, gyün i 1. <Térben húzódó v. elterülő dolog> elér, kiterjed, elnyúlik vmeddig (ebben az irányban, ahol beszélek), halad. A Vag-düllő fele jön víggel a főggye. Az út āre jön. 2. Keletkezik. Penész jön fel, ijen zöldessárga penész jön a tetejire a lekvárnak. 3. A beszélő v. ennek közelében levő személy felé támadó szándékkal közeledik. A kutya nekem jöt nagy mírgesen. Sz: Ha jösztök/jöttök, lesztek, ha hosztok, esztek. Kést, kanalat hozzatok, hogy éhen ne maraggyatok!: <tréfás lakodalmi meghívás>. Valamikor a szegínysígnél a lakadalomba vittík a kést, kanalat. Ö: bejön, belejön, előjön, feljön, kijön, lejön, létrejön, összejön, rájön.
Forrás: Kálnási Árpád
