kalap fn 1. Kalapot horgya: neki van a családban a legnagyobb tekintélye. Az a családba a legerősebb, amék a kalapot horgya. 2. Gyertyakészítéskor használt három lábon álló, kalap formájú edény, amely alá parazsat tesznek, hogy a benne levő viaszt állandóan melegen tartsák. 3. Lámpaernyő. Lámpa kalapja: ua. 4. áMézeskalácsosoknál:ñ tepsifogó. Sz: Az asszony viseli a háznál a kalapot: az asszony az úr a háznál, ő parancsol. Meglátnát, ha kalap vón a fejibe: ha legény volna — mondják tréfásan a lánynak, ha vmit keres, és nem találja. Leveszem előtte a kalapot: meghajlok az érdemei előtt. Oszt jól van, kalap: rendben van, ennyi, kész. Le a kalappal előtte: csak elismerés, tisztelet illeti. As se monta, kalap: köszönés nélkül távozott. Nem ír ety kalap szart (se): vmi nagyon értéktelen. Km: Amijen a kalapja, ojannal köszön: úgy viselkedik, ahogyan tőle telik. Ki mijen kalapot hord/visel, ojannal/avval köszön: ua. Kinek mijen kalapja van, ojannal köszön: ua. Ö: cíviskalap, csikóskalap, egyenkalap, gombakalap, gulyáskalap, hajkalap, juhászkalap, kéménykalap, kondáskalap, Kossuth-kalap, pásztorkalap, parasztkalap, szalmakalap, tokkalap.
Forrás: Kálnási Árpád
